Mátyás király a magyar népmesék egyik legnépszerűbb alakja, a magyar
nyelvterület szinte minden tájegységén születtek róla mesék. A kötetbe foglalt
kilenc, Mátyás királyról szóló mesét és anekdotát, N. László Endre a
Csallóközben, Délvidéken és Erdélyben gyűjtötte. A mesék végén olvasható Jegyzet
a mese keletkezéséről, a mesemondó személyéről, a történet valóságelemeiről,
valamint előfordulási helyéről és idejéről tájékoztatja az olvasókat. Szinte
mindegyik mese azt bizonyítja, hogy Mátyás királyt az emberek magukkal
egyívásúnak érezték, hiszen a történetek főszereplői valamennyien kedves
közvetlenséggel beszélnek vele, majd mesélnek róla. A kapzsi selpőciek arra is
bátorságot vettek, hogy Mátyás eszén túljárjanak. A Mátyás és a selpőciek című
mesében az igazságtevő királyt annyira megnyerte furfangjuk, hogy még a szomszéd
falutól elorzott földet is nekik juttatta, és beérte a ravasz bíróra méretett
huszonöt botütéssel. Szintén furfangos történet a Mátyás király kútja. Az
előzőektől eltérő a csodás elemekkel telített Mátyás király, a főtörők és a
főfőördőg, amely arról szól, hogyan vett elégtételt Lucifer segítségével Mátyás
a harácsoló török szultánon. A föld jogos tulajdonosának kérdését dönti el ott a
király, míg Az igazságos, az okos, és a gonosz című történetből az derül ki,
hogy még az egyház szolgáját is 'elviheti az ördög', ha nem hivatásának
megfelelően él. A kötet címadó meséjében a komáromi népi emlékezet őrizte meg
Mátyás alakját; azt az 1489 márciusában lezajló eseményt idézi meg a mesélő,
amikor a király megpihent Komárom várában és egy csizmadia igencsak
megnevettette Mátyást, aki ettől a medicinától ugyan jobban lett, de sajnos a
következő hónapban örökre lehunyta a szemét. A mesék irodalmi nyelvezete,
történeti utalásainak valódisága, észjárásának logikája, profán plebejussága -
már nagyobb gyerekek, 8-12 évesek olvasmányává teszi a Budai Tibor grafikáival
illusztrált kötetet.