Megérteni a világot, emocionálisan és racionálisan - valójában mindig ez
izgatott. Újságíróként, hajdan szociológusként, magánemberként. A megértésből
még nem következik semmi. De találkozni a másik emberrel, a másik gondolattal, a
másik történettel: valódi kaland. Lehet-e megosztani egy találkozás sikerét vagy
kudarcát? Ebben mindig bizonytalan voltam. Mégis, most is erre vállalkozom,
amikor az elmúlt öt év randevúiból válogatok a magam s talán az olvasó kedvére.
Néhány beszélgetéshez utóiratot, post scriptumot tettem. Ezek a kavicsok a
beszélgetések kövei mellett. Magyarázatok, célzások, helyenként kissé
intimpistáskodnak, de csak rövid gondolati kitérő engedélyeznek. Köveket,
kavicsokat gyűjtök, tengerből és hegyekből, köveket, kavicsokat hozok emlékül
élő és halott barátaimnak, szeretteimnek. Polcokra vagy sírokra. Adok az
olvasónak is.