A ?képzőművészeti hagyományainkból merítő Festők nyomában (1990), a
művelődéstörténeti írásait tartalmazó Betűk és képek (1992), a vízgazdálkodás, a
vízi munkák tárgykörében fogant ?riport-tanulmányait? egybefogó Régi vízivilág a
Bácskában és Bánátban (1993) és a kilenc évszázadot átfogó, historikus munkáit
felölelő Történelem a föld alatt című kötete (1995) után Kalapis Zoltán
negyvennyolcas hagyományainkból merít, a szabadságharc bácskai és bánáti,
részben pedig a délszláv országokból származó résztvevőinek érzékletes
életrajzait szedte csokorba. Az elkövetkezőkben gazdaságtörténeti írásaiból ?
újabb ?honismereti füzetei?-ből ? ad majd válogatást. Ezeket a szövegeket
sokféleségük ellenére sem nehéz mind műfajilag, mind tematikailag közös nevezőre
hozni. A szerző egyaránt merít az újságírás és a literatúra eszköztárából, s e
két terület mezsgyéjén haladva hol publicisztikát, hol tényirodalmat ad ki
műhelyéből. S tárgyköre is nagyobbára azonos, bármerre is kalandozik: a
hagyományokat tárja fel, az elfelejtett tényeket fedezi fel újra. Rendszerint
olyan értékekre, ismeretekre, jelenségekre hívja fel a figyelmet, amelyek ?
ilyen vagy olyan okokból ? jórészt kihullottak népünk emlékezetéből. Ezeknek
újbóli birtokbavételét szorgalmazza, mintegy sugalmazva: nemzedékek hosszú sora
élt és alkotott ezen a tájon, nem vagyunk gyökértelenek? Kalapis Zoltán írásai a
számontartás szolgálatában állnak, a szellemi otthonteremtés igényével
készültek.