...Egyik legmaradandóbb s felejthetetlen írásában a székely Kolozsvárra viszi
nagybeteg feleségét. Már a tanár sem tud rajta segíteni, az asszony meghal s
nincs pénz, nem lehet hazaszállítani. Sokáig vívódik és töprenkedik a székely,
végül is felöltözteti a halott asszonyt, s beülteti a vasúti kocsi sarkába,
mintha élne, így viszi haza, hogy a honi temetőben pihenjen, hiszen ez volt a
végső kívánsága. Az utasok észreveszik, hogy halott utazik, de valami különös
érzés fut át rajtuk, s nem szólnak semmit. A kalauzt is megkapja ez az érzés, és
szemet huny a dolog felett. A férfi pedig nem bírja tovább. Csendesen sírni
kezdett. A szerelem, boldogság, élet, álom jut eszébe, az együtt töltött idők,
tervek, erők, lélek minden, amit ez a kihélt asszony jelent neki. Érezte, hogy
valami csodálatosat cselekszik, és az életét adta volna érte A hőssé való
növekedésnek új, belső útja jelenik meg elöltünk, s a magyar nép belső méretei,
határai. Így még nem láttuk a magyar népet, ez a népélmény már valóban túlnő a
realista-naturalista korszak szemhatárán... A magyar ballada új stációja ez: a
földmíves magyar arca szépül s tisztul meg benne. ...Kell, hogy Nyírő könyve
mindnyájunké legyen, kell, mindnyájan teljesebb magyarok és teljesebb emberek
legyünk általa.