Cook kapitány és matrózai voltak az első európaiak, akik megismerkedtek a
Nagy-korallzátonnyal: hajójukkal együtt csaknem odavesztek az Ausztrália keleti
partvidéke mentén kétezer kilométer hosszan elnyúló korallrengeteg
útvesztőjében. Egy egész évszázadnak kellett eltelnie, hogy a világ ráébredjen,
miféle varázsos tengeri birodalom, micsoda gyönyörűséges víz alatti táj rejtezik
ott, mennyi színpompás hal és egyéb csodalény nyüzsög a zátonyrendszer vizeiben.
David Doubilet, a hírneves búvár-fotográfus huszonöt esztendeje került a
bűvkörébe, és azóta is újra meg újra felkeresi és fényképezi a Nagy-korallzátony
vidékét. A mostanáig összegyűlt, egyedülállóan gazdag képanyagból tallózott
számunkra ebben a könyvében. Úszótalppal felszerelt öreg repülőgépére invitál
bennünket, együtt indulunk útnak a Pixie-torony és a korallvilág többi ékköve
felé. Az ő vezetésével merülünk a mélybe, mellette búvárkodunk a szirtek között
kanyargó, kéklő vizű szurdokokban, vele gyönyörködünk a korallok között
legelésző papagájhalak és az ezüstösen csillogó, nyílként tovairamló kalászhalak
látványában; gépének keresőjén át figyeljük az újonnan kikelt teknősfiókák
igyekvését a part homokjától a nyílt óceán felé; döbbenetes fotói mesélnek a
Nagy-korallzátony éves nászünnepéről, amikor a korallok egy éjszakán keresztül
tobzódnak önnön kirobbanó termékeny-ségükben.