Lou Andreas-Salomé 1861. február 12-én született Szentpétervárott. Apja, Gustav
von Salomé orosz tábornok az öt fiú után leánygyermeket szeretett volna. ?Amikor
kitudódott, hogy Salomé asszony egészséges kislánynak adott életet, nagy nevetés
és ujjongás tört ki a tábornoki kar palotájának tágas termeiben és folyosóin.
Mindenhonnan csak úgy özönlöttek a szerencsekívánatok; még maga a cár is küldött
egy üzenetet, és az eseményt a főváros orosz és német újságjai bőségesen
méltatták.? 1937. február ötödikén halt meg Göttingenben. ?Halála után néhány
nappal a Gestapo utasítására egy rendőrautó hajtott fel a herzbergi országúton,
és megállt a majdnem üres háznál. A ťrend őreiŤ kirámolták Lou könyvtárát, és a
könyveket a városháza pincéjébe dobálták. A boszorkány meghalt. De a
boszorkányüldözés csak akkor kezdődött el.? E két esemény egy valóban rendkívüli
asszony botrányokban és diadalokban bővelkedő életútját zárja magába. Lou
Andreas-Salomé sorsánál talán semmi sem példázza jobban, micsoda változások
történtek a NŐ szerepének felfogásában a XIX. század második felében és a XX.
század első évtizedeiben. Írónő volt: regényei, elbeszélései, esszéi híressé
tették nevét a maga korában. De ettől még nem lett volna legenda. Halhatatlanná
azok a férfiak tették, akiket megigézett. Nietzsche és Rilke a lába előtt
hevertek, szinte a rabszolgái lettek. De ismerte Wagnert és Tolsztojt, Bubert és
Hauptmannt, Strindberget és Wedekindet, sőt Freud is bizalmasává fogadta a talán
első női pszichoterapeutát. Ez a szellemes, értelmes és szép nő mindenkit
elbűvölt, akivel csak összehozta a véletlen. ?Egyik csodálója azt mondta, hogy
az a férfi, akivel Lou viszonyt kezd, kilenc hónap múlva világra hoz egy
könyvet.? Olyan személyiség volt, mint az ókor híres hetérái. Tisztában volt
vele, hogy csak a legbensőségesebb lelki affinitásig eljutva érhető el a
szerelem teljessége. A német író könyve erről a sokarcú nőről fest színes képet,
és a főszereplő köré bravúrosan komponálja oda a zseniális és kevésbé zseniális
?mellékszereplőket?. S mögöttük ott van, villódzó háttérként hetvenhat év
társadalom- és kultúrtörténete. ?Hosszú és viharos élete képtárra hasonlít,
amelynek első képe születését ábrázolja a cári Oroszországban ? írja a szerző ?,
az utolsó pedig halálát a náci Németországban. ťVoilŕ un hommeŤ, mondta
Napóleon, amikor Goethével találkozott. Ha Lou Salomét akarnám bemutatni, csak
azt mondhatnám: ťVoilŕ une femme.Ť Íme egy asszony.?