A közös Európa gyökerei a kései antikvitásig nyúlnak vissza. Az ezt reprezentáló
Impérium Romanum utolsó periódusában ? mintegy szintézisként ? két olyan
intézményrendszert is létrehozott, amely napjainkig emlékeztet a történet ?
földrajzi értelemben vett Európa valamikori egységére. Ezek: a jog egységesítése
a Justinianus-i kodifikációval, illetve a kereszténység befogadása. Bár a
birodalom keleti és nyugati fele közötti elmérgesedett viták, amelyek ugyan
politikaiak voltak, mégis látványos vallási mezt öltöttek, s 1054-ben az Európa
két része közötti, addig fennállott eszmei összetartozást is szétszakította. A
jog területén megőrződött valamiféle communio, az egykori, a nyugat-európai
történeti irodalom által is ?nemzetek feletti államalakulatnak? titulált római
birodalmi hagyományból. A közismert Bolognai jogi iskola glossátor
tudományossága ugyanis Justinianus kodifikációjának felfedezésével erősödött
meg, s arra építve kialakította a máig sokat emlegetett jus commune-t, azaz az
eszmei, nyugat-európai közös jogot. Ez a közös jog Nyugat-Európában csak az
1600-as évekre egyre élesebben elhatárolódó, lassan nemzetállamokká váló
hatalmakkal, illetve a szinte politikai divattá váló abszolutizmussal tűnik el.
?Az állam én vagyok? ? híres XIV. Lajosnak tulajdonított mondás egyúttal az
addigi közös jog hanyatlásának és a saját nemzeti jog dominanciájának egyértelmű
jele. Ám ezt a korszakot ? polgári forradalmaival ? felváltó újkori
államberendezkedés már kezdeteiben olyan mintákat teremtett, amelyek nemcsak
máig hatnak, de időnként napjainkban is az egyes államok alkotmányozóinak és
kodifikátorainak tiszteletre és követésre méltó például szolgálnak. Az ELTE Jogi
Kara Egyetemes Jogtörténet Tanszékének munkaközössége ? jelen kötetével- a fent
jelzett folyamatokat igyekszik felvillantani, illetve egy-egy fontosabb
jogintézményt vagy jogalkotási terméket az utódok okulására bemutatni. így a
római-bizánci gyökerektől kezdve a középkori államkormányzat egy-két fontos
intézményét elemezve, illetve néhány kodifikációs mozzanatot kiemelve a máig
izgalmas és fontos jogalkotási kérdésekig jut el. így olvashatunk azután az
állampolgárságról, az állam-egyház kapcsolatrendszereinek különböző
megoldásairól egészen az újkori bírósági rendszerek kialakításáig. Kötetünk
elkészítésére a formálódó európai közösség előzményeinek megismerése késztetett
bennünket. Ehhez figyelmeztető jelként hivatkozhatnánk Rómára, ahol az
egyetértés szellemének ápolására már a köztársasági korban felállították
Concordia, azaz az Egyetértés templomát. Szimbolikus, hogy a Capitoliumon lévő
templomban tartotta később üléseit a Szenátus is. Másrészt figyelmeztünk
Montesquieu intő szavára is (A törvények szelleme), amely többek között így szól
az európai jogalkotás fontosságáról: ?Európában a természetes osztódás során
több közepes nagyságú állam keletkezett, amelyekben a törvények uralma nem
összeférhetetlen az állam fennmaradásával, sőt ellenkezőleg, annyira elősegíti
azt, hogy e törvények nélkül az állam hanyatlásnak indulna, és más államokkal
szemben hátrányos helyzetbe kerülne.?