A magyar származású holland diplomata, aki sikeres hollandiai közéleti
szereplését követően 1998-ban tért vissza Magyarországra, hivatali ideje alatt -
amely egybeesett az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészüléssel -
több mint négyszáz naplófeljegyzésben rögzítette benyomásait, élményeit,
munkájával kapcsolatos tapasztalatait. E feljegyzések árnyalt képet festenek az
ország állapotáról, politikai kultúrájáról, közszereplőiről. Gábor Dzsingisz a
kívülálló távolságtartásával, európai szemmel, de ugyanakkor a hazájához kötődő
polgár szemszögéből vetíti nézeteit a hazai viszonyokra. Feljegyzései nem csak
az eseménytörténetre koncentrálnak, feltűnnek bennük barátai, művészeti
élményei, a családi élet pillanatai. Ezek révén közelebbről is megismerhetjük
rokonszenves személyiségét, etikai normarendszerét, ízlését. Kítűnő
megfigyelőként irányítja olvasói figyelmét a korszak lassan már feledésbe
merülő, de hatásában messzeható eseményeire. A műfajból eredő szubjektivitása
sosem megy a hitelesség rovására. S ha olykor kritikusan fogalmaz is, szavaiból
kiviláglik jobbító szándéka. Azért dolgozott, s könyvével is azt a célt kívánja
szolgálni, hogy Magyarország minden tekintetben találjon vissza a klasszikus
értelemben vett európai normákhoz és életformához.