Katalógus-előszó akkor jó, ha program. Származhat magától a művésztől, írhatja
kritikus, író, művészettörténész vagy esztéta, jóbarát éppen úgy, mint
rokonszenvező pályatárs. Századunk eseményekben és fordulatokban gazdag
történetében mindre bőven akad példa, emlékezetes is, amely mintául szolgál,
azaz szolgálhatna. Mert programot adni - ezúttal - lehetetlen. Ez a kiállítás
nem valakinek vagy olyan valakiknek a bemutatkozása, akiket közös törekvések
kötnek össze, és akik összetartozásukat együttes jelentkezésükkel egyszerre
kívánják elmélyíteni és dokumentálni. Mint amikor, hogy csak egyetlen példát
említsek, az ötvenes évek derekán öt, akkor még ugyancsak fiatal iparművész -
Fett Jolán, Gaubek Júlia, Gorka Lívia, Juris Ibolya és Szabó Erzsébet - rendezte
meg közös tárlatát a Csók Galériában, hogy az egyúttal a dogmatikus korszak
merev stíluskritériumai alól felszabaduló tárgykultúra programadó tette lett.
Ekként - a szép és nemes munka manifesztációjaként - üdvözölte őket katalógusuk
előszavában a kortárs iparművészet legnagyobb elméleti tekintélye, Domanovszky
György. Most másról van szó. A Fiatal Iparművészek Stúdiójának első nyilvános
kiállításán a harmincöt éven aluli alkotókat tömörítő szervezet tagságának fele
- mintegy másfélszáz művész - kér egyszerre figyelmet Több nemzedék, még több
szemlélet, annál is több stílus. Meddő próbálkozás volna tehát közös platformot
keresni vagy még inkább kitalálni. Éppen az ellenkezőjével kell számolnunk. A
fiatalok, hogyan is lehetne másképp, idősebb pályatársaiktól tanulták a szakmát.
Velük egy sorsot élnek.