A jelen - a leképzett világ alapjaként létező - állapot minden vonatkozásában
teljességgel szabad az összetevők, a mikrofizikai alkotók szintjén - e szinten a
jelen, mint információ tökéletesen megsemmisül az alkotóelemek időbeli
megvalósulásainak frekvenciájában -, azok teljes szabadságukban teremtődnek meg
(csak az entitások rendszerének magasabb szintjén jön létre struktúráló, oki
kapcsolat), állapotaik mégis (múltjukból és hatásuk következtében jövőjükből is
adódóan) meghatározottak, de nem, mint az egymásraható fizikai erők
egyidejűséget megteremtő zárt rendszere, mint az időbeli folyamatosság metszete,
hanem, mint a mikrofizikai alkotók megvalósulásainak aszinkronitásán keresztül
fenntartott információ-rendszer - a magasabb szerveződésű entitások létezése
által sokaságban fennmaradó információiként -, a kozmológiai evolúció e
mikrofizikai megvalósulásokat meghatározó, fenntartó és befogadó, már létrejött
minőségeinek, mint formaadóknak létezésén keresztül. Ennek, a mikrofizikai
alkotók aszinkronitással, sokaságban létrejött egymásrahatásainak következtében
válik a jelen-pillanat indifferens meghatározójává az energia szinten valóban
megkülönböztethetetlen - a csak egyféleképpeniségében megvalósulható - múlt és
jövő: Egy olyan művet tart a kezében az olvasó, amely nemcsak a fizika
rejtelmeit keresőknek nyújt lehetőséget egy szemlélet felfedezésére, de egyben
ezt a szemléletet és világlátást metafizikai szintre emelve, katartikus élményt
ad irodalmi szinten is. A szeretet és a teremtés erejének érzését kivételes
mélységű intonációban szólaltatja meg. Megrázó, felemelő és tisztító ez az
alkotás, melyet áthat írója hite. Az alkotni vágyó ember teremtőjét keresve és
kutatva, félelem mentes megnyugvást találhat a térben és időben, a szeretet és a
hit időtérképében.