ELŐSZÓ Minden fejlett, magát demokratikusnak tartó társadalomnak alapvető
érdeke, hogy minél részletesebb és mélyebb tudással rendelkezzen a jövő
generációjáról, az ifjúságról. Napjainkban azonban a szokásosnál is nagyobb fi
gyelmet érdemel az ifjúságkutatás. A felsőoktatás átalakítása, a gazdasági
válság miatti nehezebb elhelyezkedési lehetőségek, és mindenekelőtt a növekvő
kivándorlási kedv az egyik legkomolyabb társadalmi probléma. Ráadásul a
kötetünkben vizsgált ifjúsági alcsoportnak, a nappali tagozatos egyetemi és
főiskolai hallgatóknak e téren különösen fontos döntési lehetőségeik és
kényszereik vannak. Az ifjúság ? hagyományosan a 15?29 éves korosztály ?
vizsgálatának eddiginél hangsúlyosabb relevanciáját a fi atalok politikai
preferenciái is indokolják. A huszonévesek és az idősebb korosztályok
pártválasztása mindig is eltért egymástól, azonban utoljára a ?90-es évek elején
? a Fidesz döntően 35 év alattiakból álló szavazótáborának esetében ? volt példa
a jelenlegihez hasonló karakteres összefüggésre: a Jobbik támogatottsága
négyszer-ötször magasabb a 18?29 éves korosztályban, mint a 60 év felettiek
körében. Az MSZP ennek az eredeménynek szinte a pontos tükörképét mutatja, az
LMP pedig szintén nagyon erősen felülreprezentált a huszonévesek körében. A két
új párt sikerének okairól is szól kötetünk egy-egy tanulmánya, nem lehet azonban
szó nélkül hagyni azt a tényt sem, hogy a hagyományos pártokból és általában a
politikából való kiábrándultság sokkal erősebb a hallgatók között. Ezek a
tényezők azt mutatják, hogy a fi atalság ? ezen belül is az egyetemi és
főiskolai polgárok ? értékvilágában, politikai részvételi formáiban és
nézeteiben változás várható a korábbi ifjúsági adatfelvételekhez képest, azonban
ennek mértéke a kutatók előzetes várakozásait is sok tekintetben felülmúlta. A
hallgatók politikai gondolkodá- sa, attitűdje, értékvilága és politikai
magatartása tehát roppant aktuális téma, amely mélyebb, akár több hullámú
kutatási programon alapuló elemzést kíván.