Spengler a nyugati kultúrát találóan faustinak nevezte Goethe öregedő tudósáról,
aki csak sátáni segítséggel tudott megfiatalodni és újabb, hiábavaló történelmi
kalandokba bocsátkozni. Ezt a halálra ítélt, démonikus civilizációt semmilyen
technikával nem lehet megfiatalítani vagy újjászületésre serkenteni. Amikor 30
évvel ezelőtt belefogtam a nyugati kultúra vizsgálatába, még nem láttam, hogy a
legnagyobb mennyiségű anyag leggondosabb földolgozása sem fejeződhet be az
európai identitás megnyugtató elemzésével, amelyre jövőt lehetne építeni. Mai
helyzetünket lényegesen kritikusabbnak látom, mint amit Spengler száz éve
prognosztizált, hiszen nem látta az atomháború kockázatát, a génmódosítás
embertelen kísérletét, az Európába beözönlő idegen tömegeket, a világjárványt és
főleg a kihűlő európai kereszténység súlyos összeomlását. Ennek ellenére érdemes
a legfőbb negatívumokat is számba venni, ha pozitívumokat kívánunk menteni vagy
restaurálni Európa örökségéből. Javíthatatlan optimistaként olyan fogódzókat
keresek a vihar előtti csöndben, amelyekben meg lehet kapaszkodni és utódaink
figyelmébe merem ajánlani.