Könyvpont-L'Harmattan közös kiadás Minek köszönhető, hogy mára olyan törékenyek
lettek a kapcsolataink, mint az ostya? Miért érezzük önmagunk körül a
szolidaritás hiányát, hogy az idő előrehaladtával egyre kevesebbet érünk, egyre
kevésbé vagyunk fontosak? Vajon tényleg egy pillanat alatt a semmibe
zuhanhatunk? Miért van az, hogy miközben rendkívül büszkék vagyunk
önállóságunkra és teljesítményünkre, rettegünk a magánytól, a megsemmisüléstől,
a kisemmizéstől és további neurózisok tömkelegét produkáljuk? C. Molnár Emma
szerint korunk egyik legfőbb problémája, hogy az elköteleződést fenyegetésként,
sőt, szinte már-már trágárságként éljük meg, így viszont alig van részünk valódi
találkozásokban, amely magányunkat ténylegesen enyhíthetné. A személyes
kapcsolatok, a törődés hiánya további problémákhoz vezet. Azzal, hogy az egyén
elveszíti orientációs pontjait, elszigetelt és magányos lesz, és ez elől sokszor
szélsőséges ideológiákba, pártokhoz, csoportokhoz menekül. Kérdés, mit tehetnek
a nők és a férfiak annak érdekében, hogy a vágyaik szintjén ott élő harmóniát
megteremtsék? Hogyan tudunk élhető életet élni egy olyan korban, amikor a
cselekvéseinkből fakadó öröm helyett puszta teljesítés lesz a cél? Ez a mű
többek között ezekről a kérdésekről elmélkedik nem csupán pszichológiai, hanem
kulturális, társadalmi, történelmi és filozófiai kontextusban is.