1958. augusztus 29-én állt a Lefelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának
Különtanácsa elé Kovács István vezérőrnagy a Magyar Néphadsereg vezérkarának
főnöke, három honvédtiszt és egy polgári személy. A különtanács elnöke dr.
Ledényi Ferenc hadbíró ezredes volt, egyszersmind másodfokú tanácselnöke a
Mecséri-pernek és elsőfokú a Pércsi-pernek, hét illetve három végrehajtott
halálos ítélettel. Dr. Marossy Endre hadtörténész írt már könyvet a
Mecséri-perről, a Pércsi Lajos őrnagy és társai elleni eljárásról. Ezúttal
feltárja a Kovács István és társai elleni per hadtörténeti és jogtörténeti
hátterét. Keresi a választ, hogyan szabhatott ki elsőfokon Ledényi hadbíró
ezredes a vezérkar főnöke ellen mindössze három év börtönbüntetést? Fellebbezési
lehetőség hiányában hogyan került mégis súlyosításra ez az ítélet, és emelték a
büntetést kétszeresére? Ha a hatalom érdekei úgy kívánták, ugyanazon eljárásban
volt, akinek a felelősségre vonásától eltekintettek, miközben eljárás alá vont
társaikat börtönbüntetésre ítélték. Szűcs Miklós ezredes, hadműveleti
csoportfőnök, éveken át Kovács István helyettese volt. Tökölön tartóztatták le a
magyar kormányküldöttség tagjaival. Egy év nyolc hónap után engedték szabadon.
Nem állították bíróság elé, de nem nyilvánították ártatlannak, a hadseregből és
a pártból eltávolították. Emlékirata 1956 fontos forrásának számított.
Hitelessége iránt azonban régóta kétségek fogalmazódtak meg. Ez a könyv tárja
fel először, hogy Szűcs Miklós ezredest korábban milyen fedőnéven hogyan
szervezték be, miként fordult bajtársai, vádlott-társai ellen, mint süllyedt a
fogdahálózat ügynökévé, ki érte el, hogy szabadlábra helyezzék annak ellenére,
hogy ezzel sem a Legfelsőbb Bíróság, sem a nyomozást vezető BRFK Vizsgálati
Osztálya, sem a honvéd vezérkar főnöke nem értett egyet. A könyv tartalmazza a
legfontosabb érintettek életrajzát. A szerző felvételei bemutatják a tárgyhoz
kapcsolódó emlékhelyeket, sírokat.