Olyan ez a térség, mint Pandora szelencéje. Kinyílik, és néhány probléma kirepül
belőle, mind megoldatlan és lezáratlan marad. A problémák önálló körpályákon
keringenek, és 'egymás szavába vágnak'... Együtt élünk ebben a térségben,
ugyanazoknak az égető gondoknak a lángnyelvei nyaldosnak, megpróbálunk kijutni
közülük, vagy a sebeinket nyalogatjuk ki-ki a maga vackán... Egyedül vagyunk, ha
együtt vagyunk is, együtt vagyunk, ha egyedül vagyunk is. Egymás mellett állunk,
két egymással szembefordított tükör... Hasonlóak vagyunk a különbözőségünkben,
és különbözők a hasonlóságunkban, ezért értjük meg annyira azt is, amiben nem
értjük meg egymást... Erről szólnak az írásaim.