Ha a tisztelt olvasó netán az Amerikai Psycho élményét szeretné újra átélni ?
azaz, ne kerteljünk, szadizmusra és perverzitásra vágyik ?, akkor lapozza fel
nyugodtan A nyár titkai vagy Az ötödik kerék című elbeszélést. Az ezekben
szereplő vámpírok bizonnyal kielégítik az igényeit: még hasonlítanak is ránk
(vagy legalábbis bármelyik gazdag amerikaira): az egyiknek például ?új, méretre
szabott, felspécizett koporsója van ?FM rádióval, kazettás magnóval, digitális
ébresztőórával, márkás Perry Ellis ágyneművel, telefonnal, kis színes tévével,
beépített videóval és kábelcsatlakozással (MTV. HBO). Ez a hasonlóság
természetesen nem véletlen, s éppen ezért jobb mégiscsak elolvasni a kötetet az
elejétől a végéig; a tizenhárom elbeszélés szereplői valamiképpen mind vámpírok,
igazi emberi kommunikációra képtelen furcsa lények. A rákban haldokló anyához
itt nem tud szólni a lánya, a világ ürességétől szenvedő kábítószeres fiúhoz az
apja, az elrontott életén kesergő, elhülyült rockzenészhez a menedzsere... ?
emberi szavak híján mindenki kétségbeesetten vergődik egy gyönyörű és gazdag
világban (Los Angelesben és a környékén), amelyben azonban hátborzongatóan
felsejlenek a pusztulás képei. Gyógyszerek, kábítószerek. alkohol, tévé, video,
kéj és mámor, perverzió, ölés, vérszívás pótolja mindazt, amire a halódó lélek
még vágyik talán, de a tétova emberi gesztusok viszonzatlanok, sőt eltompult
érzékeinkkel már-már nem is észlelhetők. Ellis könyvének legnagyobb érdeme és
értéke talán éppen az, hogy ezeket a gesztusokat mégis megmutatja, s a
segítségével egy kicsit mélyebben értjük és érezzük mai világunkat és ömagunkat.
Mert, ha úgy tetszik, mi is Ellis Los Angelesében élünk.