Szomorú és fájó (ijesztő?, kétségbe ejtő?) az ismert megállapítás: életünkben
minden esemény, minden várt és nem várt mozzanat, bármi, ami történik,
véletlenszerű és esetleges. Az egyetlen biztosan tudható (számítható) pont a
vég, a halál. Négy drámát tartalmaz a kötet, melyek négy különböző helyen, négy
egymástól nagyon eltérő időpontban, különböző ihletéssel és szándékkal írt
művek, de amelyekben egy valami mégis közös: a halálról szólnak, hol dacosan,
kihívóan és lázadóan, hol megtörten és megadóan, előtte vagy utána játszódnak,
vagy nem is játszódnak, történnek, akár akarjuk, akár nem... A vég kezdete
(1992) a nagy kérdésre keres feleletet, mi lesz utána? Aki az életében nem
oldotta meg konfliktusait, vagy akár elrontott bármit is - kap még egy
lehetőséget, mert csak azután mehet tovább. A Tánc mindörökre (2004) az élet
vagy halál választásának kérdéséről szól, a döntés egyben a kockázat vállalása:
vajon túlélem-e? A 2003-ban meghalt iráni sziámi-ikrek döntése kettős
tragédiához vezetett. A Gyilkos etűdök (2008) szintén egy valóság ihlette drámai
végjáték. Két színész, hat szerepben, hét ember kudarcát jeleníti meg - s az
utat, amely kérlelhetetlenül odavezetett. A festő, akinek szemébe nevetett a
halál - és ő visszanevetett (2009), az élet örömeinek, a művészetnek, a
szerelemnek és a halálnak tragikomikus kavalkádja egy pszichiátriai intézet
falai között - a néző szemszögéből.