Aki ismeri a költő korábbi, évtizedekkel ezelőtti színművét, az atomfélelemmel
és bunkerral is kacagtató sorsszimfóniát, a 80 liter levegőt, annak nem lesz
újdonság Lezsák Sándor új darabjának sírásban-nevetésben, vagyis a groteszkben
csúcsosodó komédiája. Aki viszont most találkozik először a költő ilyesfajta
felhőtlen játékával - furcsán hangozhatik, ám komorabb hangja ellenére a
történelmet búvárló Csaba királyfi a friss drámának valamiképp előzménye -, az
is jól elszórakozhat a 20-21. század közép-európai valóságának a furcsaságain.
Mert a Nagypapa a bőröndben - szerzője népszínműnek mondja - nem más, mint
Kárpát-medencei kórkép, nagyon is életszerű valóságdarabokkal (falurombolás,
elvándorlás, besúgások rettenete, stb.) megtűzdelve. Legjózanabb, legigazabb
szereplője, a zsákfalu sokat szenvedett, megalázott, halálba kergetett
mesteréért mindig kiálló, fehér köpenyben a beteg emberiséget gyógyító bolond,
kinek csörgősipkája nem más, mint életszeretet. Kacajos hangulata ellenére is
félelmetes látlelet a magyarságvállalás, a szülőföldön való maradásról, az
igaztalant a feledés kráterjába taszító közösség (akár Erdély)
mindennapjairól.(Szakolczay Lajos)