Az elmúlt évben az 1956-os forradalom ötvenedik, és Nagy Imre születésének 110.
évfordulójára emlékeztünk. Meglehetősen ellentmondásos kép él a nemzeti
emlékezetben e különös és tragikus pályát befutott politikusról. Ki volt
valójában? Hős vagy áldozat? Karrierista politikus vagy közösségi eszmékért
lelkesedő ember? Kényszerhelyzetbe kerülve tehetetlenül veszítette el az életben
maradás lehetőségét vagy önmagát vállalva, erkölcsi megfontolásból választotta a
halált? A grafológia feladata, hogy egy ember személyiségének legmélyebb
rétegeit tárja fel a kézírás jellemző jegyeinek segítségével. A kézírásvizsgálat
különlegességét az adja, hogy a már nem élő személyeket is élőként tudja
vizsgálni - fennmaradt kézírásaik alapján. Az írásképbe rögzített üzenetet kell
elolvasnunk, a grafológusnak kell a - talán el sem hangzott, személyes -
vallomást rekonstruálni, és tisztán megszólaltatni az utókor számára. Nagy Imre
1916-1957 közötti - 41 évet átfogó - kézírásain alapuló tanulmányunk talán
közelebb visz annak a kérdésnek eldöntéséhez, hogy hős volt vagy áruló.
Könyvünkben az első világháború olasz frontjára érkező 19 éves Nagy Imre
testvéreinek írt levelétől a halálos ítélet fenyegetésével szembenéző ?Öreg?
1957-es kihallgatási jegyzőkönyvének profetikus aláírásáig követjük végig az
elmúlt század nagy magyar alakjának sorsát, életeseményeit,
személyiségfejlődését.