?Anyám 1725. április másodikán, húsvét napján hozott a világra Velencében,
Giacomo Girolamo névre kereszteltek. Nyolc és fél éves koromig hülye voltam.
Emlékezetem 1733. augusztus elejére fejlődött ki. Semmire sem emlékeztem, ami
azelőtt történt velem? ? írja a későbbi kalandor, s ennél sokkal több szót nem
veszteget kisgyermekkorára, amelyet önmaga bevallása szerint félnótás, idétlen,
bosszantó lényként élt meg. Tizennégy-tizenöt éves, amikor visszavonhatatlanul
véget ér számára az ifjúság is, és megkezdődik Casanova hírhedt kalandorélete és
bonyodalmas szerelmi pályafutása, mely során kínzó hiányérzet űzi egyik nőtől a
másikig. Az utókor szemében a szerelem félistenévé vált velencei kiapadhatatlan
vággyal keres valamit, amit soha nem talál meg ott, ahol szeretné. Megvásárolt
olcsó szerelmei színész- és kalandornők, kocsmatündérek, kitartott nőcskék és
vérmes apácák. Pelle János az Emlékiratok mozaikkockáiból rakja össze az
ellentmondásos, irigyelt és megvetett Casanova alakját, amelyhez a különös
megvilágítást a Fény százada, a felvilágosodás kora adja. Bár a fény valójában
csak derengett ebben a kíméletlen, törvénytelen és vaksötét világban, amelyben a
korlátok közül kitörni vágyó csak zsoldos lehetett, szélhámos vagy kurtizán.