A jelenlegi különös konformizmus közepette az abortuszellenes embert
szélsőjobboldalinak minősítik, azt pedig, aki úgy merészel nyilatkozni, hogy a
homoszexualitás erkölcsileg elítélendő, szükségképpen szellemileg elmaradottnak
tartják, aki legföljebb megvetésre méltó. Talán nem magánügy az erkölcs?
Szabadságunknak talán nem a másoké az egyetlen korlátja? Ebben a kontextusban
kényelmetlenül érzi magát a konzervatív gondolkodású ember, főként ha nem vesz
részt a kultúra játékában, s nem ajándékozzák meg az (igaz, megbélyegző)
értelmiségi titulussal.