A jelentés-szkepticizmus a 20. század közepétől, különösen Wittgenstein és
Quine, majd Putnam és Kripke munkásságának eredményeképp került a
nyelvfilozófusok érdeklődésének előterébe. E nevek kapcsán a szkeptikus érvelés
három alapvető irányvonala rajzolódott ki: Quine-nak a fordítás
meghatározatlanságáról szóló érve (1960); Putnam skolemizáló kételye (1980);
Kripke Wittgenstein-olvasatából kifejtett szabály-szkepticizmusa (1982). Jelen
kötet ez utóbbival foglalkozik. Wittgenstein a szkepticizmus olyan formáját
fedezte fel, melyet Kripke a legradikálisabb és legeredetibb szkeptikus
problémának tart. E problémát Kripke paradoxon formában fogalmazta meg, új
megvilágításba helyezve és újratematizálva a realizmussal kapcsolatos lehetséges
álláspontokat, komoly zavart okozva az igazságfeltétel-elméletekben, az erre
épülő szemantikában, s a referencia kérdéskörét sem hagyta érintetlenül. A kötet
Donald Davidson filozófiájának keretei közt vizsgálja a Kripke?Wittgenstein-féle
szabály-szkepticizmus feloldási lehetőségét. A mű címét adó A kommunikációs tér
filozófiája Davidson filozófiájának az a része, amelyre alapozva (elsősorban a
háromszögelési, valamint a radikális interpretáció elnevezésű elmélet) kiutat
találhatunk a szkeptikus útvesztőből. András Ferenc a Pécsi Tudományegyetemen
szerzett filozófia diplomát, majd ugyanitt a Filozófia Doktori Iskolában PhD
fokozatot. Aktív résztvevője volt annak a több mint egy évtizedes múltra
visszatekintő nemzetközi konferenciasorozatnak, amelyet a Pécsi Tudományegyetem
Filozófia Tanszéke, illetve Filozófia Doktori Iskolája szervezett
nyelvfilozófiai témákban. A konferenciasorozaton világhírű amerikai és európai
filozófusok ? Richard Rorty, Hilary Putnam, Robert Brandom, Jürgen Habermas ? és
a hazai filozófiai élet kiválóságai egyaránt megjelentek. András Ferenc jelenleg
a Veszprémi Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszékének filozófia oktatója.