A 2009-es év emlékezetes, legalábbis számontartásra érdemes esztendő minden
magyar ember számára. Nemcsak Kazinczy-emlékév a magyar nyelvújítás vezéralakja
születésének 250. évfordulójára emlékezve, hanem A magyar nyelv éve is. Ez
alkalomból az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Honismereti Szövetség két
kérdéssel fordult a világ magyarságának számos olyan jeles személyiségéhez, aki
megítélése szerint íróként, művészként, tudósként, közéleti személyiségként
felelősséget érez anyanyelvünk iránt. 1. Milyennek érzi most, 2009-ben, a
Kazinczy-évben anyanyelvünk állapotát, más népek anyanyelvéhez viszonyított
helyzetét, valamint a magyarság megmaradásában és boldogulásában betöltött,
illetőleg betölthető szerepét? 2. Hogyan fogalmazná meg egyetlen mondatban
anyanyelvünkhöz fűződő érzelmi kapcsolatát? A felkértek közül harminchárman
válaszoltak a kérdésekre. A kötet a felelők betűrendjében, bármilyen érdemi
változtatás nélkül adja közre gondolataikat. 2009. december 12-én, szombaton
délelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartotta az Anyanyelvápolók Szövetsége idei
ünnepi közgyűlését, amely a Kazinczy-emlékév és a Magyar nyelv évének is egyik
záróeseménye volt. Itt mutatták be a Vallomások című kötetet, amely a
Harminchárom jeles magyar kortársunk gondolatai anyanyelvünkről alcímet viseli
és a TINTA Könyvkiadónál jelent meg. Grétsy László, a kötet szerkesztője és
összeállítója elmondta, hogy az év elején két kérdéssel fordult a magyarság
számos olyan jeles személyiségéhez, aki íróként, művészként, tudósként, közéleti
személyiségként felelősséget érez anyanyelvünk iránt. Mindegyik feleletből az
anyanyelvhez fűződő bensőséges viszony, a magyar nyelv iránti csodálat és
szeretet olvasható ki. Ugyanakkor jó néhányan kiemelik, hogy mindnyájunk
felelőssége anyanyelvünk védelme, ápolása. Monspart Sarolta tájfutó világbajnok
így vall: Magyar anyanyelvük olyan létfontosságú nekem, mint az oxigén az
edzéstervem teljesítéséhez.