A könyv első kiadása is nagy figyelmet keltett mind a nagyközönség, mind a
szakemberek körében. Bárczi Géza, a 20. század egyik legjelentősebb hazai
nyelvésze írta: Péchy Blanka könyve nem engedi a figyelmet ellankadni, és szinte
észrevétlenül lopja bele az olvasó tudatába, hogy tárgya fontos, érdekes,
érdemes vele foglalkozni, mert a művelt embernek legjellemzőbb vonásával, a
beszédjével foglalkozik elmondja, saját maga hogyan ébredt rá a kérdés
fontosságára rámutat a beszéd szépségéért folytatott küzdelem nehézségeire úgy
ítéli, hogy érthető, ha a nyelvészek, nyelvművelők sokáig a nyelv anyagában,
szerkezetében érvényesülő törvényszerűségek kutatásával foglalkoztak mennyivel
inkább lép így előtérbe a beszéd ma, amikor a rádió meg a tévé által a közlések
túlnyomó része élőszóban éri el a befogadót Péchy Blanka a helyes beszéd értelmi
követelményeivel foglalkozik; annak a törvényeit, szabályait kereste évtizedeken
át kívánatos, hogy könyve megérdemelt sikerrel találkozzék, és sokak
lelkiismeretét fölébresztve hozzájáruljon a kulturált magyar beszéd igényeinek
megnöveléséhez. A helyes magyar beszéd szenvedélyes harcosának, egy azóta is
létező rádiósorozat megálmodójának és egykori munkatársának a könyve, amikor
napvilágra került, nyelvészek egy egész csoportját is megnyilatkozásra
késztette. Így a mostani kiadás e tanácskozás szövegét, továbbá egy Fónagy
Ivánnal közösen készített és a hanglejtéssel foglalkozó tanulmányt is tartalmaz,
emlékezések és egy értékelő tanulmány Elekfi László tollából zárja a kötetet.
Péchy Blanka könyvének az üzenete ma, a közbeszéd látványos romlása idején
különösen időszerű!