Úgy lettem újságíró, hogy nem állt mögöttem senki, csak előttem. Tíz esztendeje,
éppen a kilencedik munkahelyemen egy asztalos üzemben dolgoztam, amikor néhány
újságíró ?belebotlott? itt-ott megjelent riportjaimba. Három hónappal később a
kormány lapjához, a Magyar Hírlaphoz kerültem, ahol 1985, vagyis 33 éves korom
óta főmunkatárs vagyok. Rendszeresen dolgozom a rádióban és a televízióban, de a
papír meg a ceruza más. Akik eddig írásaimat olvasták, azt kérdezték tőlem: ez a
könyv mennyire botrányos? 1. amennyire botrányossá vált a Romániában élő
magyarság, németség, románság helyzete. 2. amennyire lehetett 3. amennyire nem
ismerjük, s nemcsak a saját hibáinkból, a határainkon, kívül élő mintegy 4-4,5
millió magyar sorsát. 4. amennyire egy olyan könyv lehet, amelynek témájához
mindenki ért, és amelyhez hasonló 1945 óta Magyarországon nem jelent meg. Az
egyik Erdélyből menekült számítógéptechnikus így nyilatkozott: ?Engem nem a
gazdasági okok hajtottak, nem az éhezés. Szeretnék az maradni aminek születtem,
magyar. Különben mi értelme az egésznek?? Különben tényleg mi?