Gördülnek a Kulekov-mondatok, olykor egy-egy, mögötte fotó, kézírásával fintor,
futam, költészet, máskor egy, de végeláthatatlan, ismét máskor felelgetős szavak
soka akár, vagy társat kereső magányosaké. Gördülnek néha ismerős
gondolatsíneken, legtöbbször azonban hirtelen kanyart vesznek, fogódznunk kell
erősen, vágánytalanul döccenünk és döcögünk és befelé nevetünk, elgondolkodunk
nagyon. Le a párhuzamosan futóról? Ki a vonalas írásból? Ki a kottaképből?
Kétségtelen: a hazájában sokféleképp kedvelt alkotó úgy képez, hogy képedünk.
Ritkán járja a kényelmes sétányokat, noha... mindennapos mondatok közé tesz
végtére itt-ott pontot. Amit nekünk nyújt így, nemcsak szemnek, de érzelemnek és
értelemnek is igen való.