Hegel szemére veti Kantnak, hogy kategorikus imperativusza csupán formális és
absztrakt jellegű, tehát a konkrét helyzetekben nem képes bennünket eligazítani.
Cselekedj úgy, hogy viselkedésed alapelve általános maximává válhasson: talán
annak kell általános maximává válnia, hogy segíts a megtámadottnak vagy inkább:
segíts a nőknek, ha varánuszokkal küzdenek? Kant azt mondja: Tetteidben az ember
legyen mindig cél, ne pedig eszköz. És mi van a varánusszal, az eszközzé válhat?
Erről A gyakorlati ész kritikája semmit sem mond; úgy emlékszem, hogy ebben a
terjedelmes műben nincs egy fia megjegyzés sem a varánuszokról. Kantot ugyan
némileg menti az a köztudott tény, hogy sohasem hagyta el Königsberget (jóllehet
arról spekulált, hogy halálunk után más égitesteken folytatjuk majd az
életünket), tehát bizonyosra vehető, hogy komodói varánusszal sohasem
találkozott; másrészről viszont egy ilyen figyelemreméltó állatról, mint a
háromméteres varánusz, legalább néhány sor erejéig megemlékezhetett volna.
Lehet, hogy most egy varánusz üldözi őt valamilyen csillag végtelen pusztáin át.