Testamentum formájában megírt regényt tart kezében az olvasó. Főhőse Paltiel
Koszover zsidó költő. Első emléke ötéves korából egy pogrom, mikor Krasznográd
zsidó negyedében a gyűlölet és szorongás helyén elszabadul az iszonyat.
Következik az emigráció, a hagyományos zsidó neveléssel párhuzamosan a
forradalmi eszmékkel való sorsdöntő találkozás, a remény, hogy tehet valamit a
zsidóság polgári és emberi jogainak elismertetéséért. ? Ez a remény űzi-hajtja
hősünket az erőszak sújtotta Európán át. A fasizálódó Berlinben szilárdul meg
politikai meggyőződése, ismeri meg a szerelmet, írja első verseit. Majd
következik Párizs, aztán a spanyol polgárháború, végül visszatérés a
szülőföldre, második száműzetése és halála földjére. A sztálini fajgyűlölet
lecsap a zsidó értelmiségre: Koszovert több hónapos vallatás és kínzás után
brutálisan kivégzik. Szívszorító, megrázó élmény ez a könyv mindenkinek,
politikai meggyőződésétől, vallási, faji hovatartozásától függetlenül. A
sztálinizmus embert próbáló, szövevényes manipulációiról, nyílt diktatúrájáról,
antiszemitizmusáról ilyen mély emberismerettel írt társadalomrajzot talán még
sosem olvashattunk. Azokat a szörnyűségeket, amelyekről már mindent tudni
véltünk, mindenki mástól különböző, különleges, egyedi módon jeleníti meg.
Valóban, Wiesel zseniális kísérletet tesz arra, hogy egy népcsoport sorsát
egyénekre bontsa, emberarcúvá alakítsa.