A Brownsville-East New York körzet Brooklynban afféle kisvilág a hetvenes évek
végéig. Vidékies hely. Vidék New Yorkban. Barátságos, csöndes negyed, ahol a
kisebb-nagyobb maffiózók köztiszteletben álló polgárként élik mindennapjaikat. A
becsületes foglalkozásuk: bűnöző. És ezen senki sem akad fenn. Sem ők maguk, sem
a környezetük. A nagymenők és kismenők szorgalmasan és szakszerűen gyakorolják
szakmájukat. Nincs pénz? Estére lesz. Megvesztegetés, zsarolás,
bankártya-lehúzás, rablás, bukmékercsalás, csempészet, útonállás, hamis pénz és
drog terítése. Mindennapos gyakorlat. Kedves, bohém, nagyvonalú fiúk. Szórják a
pénzt, és luxuskörülményeket teremtenek a családjuknak. Ebbe születnek bele,
ebben nőnek fel. Meg sem fordul a fejükben, hogy nem helyes mások pénzét
elvenni, ahogyan a párduc is természetesnek tartja, hogy antilopot ebédel. Ebben
a hitükben sem a környezetük, sem a rendőrség nem ingatja meg őket. A nagymenő
mosolyogva száll be a rendőrautóba, és másnap mosolyogva sétál ki a fogdából,
miután a maffia ügyvédje letette érte az óvadékot. Ha mégis sittre vágják,
kipiheni magát egy kicsit: jó olasz kajákat főzet magának, és elwhiskyzgetve
tervezi a következő balhékat. A dolgok akkor durvulnak el, amikor a közelben
megépül a Kennedy repülőtér, amelyet a maffia úgy kezel, mint egy feneketlen
zsákot. Az Air France-ügyben még csak fél millió dollár a zsákmány, a
Lufthansa-rablásban már hat millió. A tét már túl nagy: a viszonylag barátságos
bűnözősdit felváltja a gyilkossághullám, és a rendőrség is kénytelen elveszíteni
a jó kedélyét. Az izgalmas dokumentumregény egy nagymenő életét és pályáját
kíséri végig az inas időktől a bukásig. Az árulásig, amit éppen olyan higgadtan
önző természetességgel hajt végre, mint élete többi kisebb-nagyobb balhéját.
Sőt, az új életig: a tanúvédelmi program jóvoltából a nagymenő tehetős, tisztes
polgárként élhet tovább szerető családja körében. Valahol Amerikában. Boldogan
élt, amíg meg nem halt. Lehet, hogy még él ma is.