Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a feleségemet. Hol egy tévéműsor, hol egy
éppen aktuális kabaré megírása tette tönkre közös programjainkat, ezért azt
kértem tőle, hogy foglalja el magát. Esetleg írjon valamit. Gondoltam, addig
sincs láb alatt. Amikor kézbe vettem elkészült kötetét, csak kapkodtam a
fejemet. Ez a látszólag önéletrajzi ihletésű könyv valósággal széttiporta bennem
a nagy generáció önvigasztaló illúzióját, ahogy végigvezetett a lelkes úttörőtől
a századforduló felesleges, talaját (múltját) vesztett emberéig, szinte
félszavakkal, mégis megdöbbentő erővel ábrázolva az I can gettó speciálisan
közép-európai világát. Uraim, legyünk óvatosak! Ha az asszony perlekedik, az is
rettenetes, ám ha csöndben van, az talán még veszélyesebb. Lehet, hogy éppen
megírja helyettünk életünk regényét. Selmeczi Tibor