Hallottak már Giardino da Storto - eredeti nevén Görbekerti Gáspár - reneszánsz
festőművészről, az Ánusz-Vénusz megtréfálja a leskelődőket, az Adolf Hitler
prédikál a frontra induló halaknak, a Három holt és három még holtabb váratlan
találkozása és még számos zseniális festmény alkotójáról? Ha nem, legfőbb ideje,
hogy megismerkedjenek vele és fő művével, a Gyönyör-triptichonnal, mert a mi
olasz földön alkotó honfitársunk kifogyhatatlan képzelőerejével, eleven
színeivel és bravúros ecsetkezelésével bizony a reneszánsz olyan nagyságaival
vetekszik (s tán még túl is szárnyalja őket), mint Boccaccio vagy Leonardo. A
Gyönyör-triptichon pedig - melyet az Úr is szívesen magához venne (de a művész
fityiszt mutat neki) - minden részletében egy-egy hús-vér alakokkal teli
történet. Bal szárnyának fő alakja a köszvénytől kínzott Rákóczi fejedelem
Rodostóban, akinek hű társai leleményes konspirációval igazi meglepetést
szereznek. A középső táblakép a Danse Macabre gyógyintézet öreg lakóinak
mindennapjait, az élet utolsó mohó kortyait ábrázolja, s a fölötte lévő
timpanonon amatőr színtársulatuk a vérbanya rémséges történetét meséli el. A
jobb szárny pedig- nos, az maga az apokaliptikus iszonyat, s Giardino da Storto
művészete utolérhetetlen magasságokba szárnyal, midőn megfesti a radioaktív
esőt, mely szobrászként faragja le a húst az emberi testekről. S miközben
Giardino elmeséli alkotó korszakának, azaz egyetlen esztendőnek a történetét,
ragyogó írói tehetséggel elénk varázsolja az ihletének táplálásában oly fontos
szerepet játszó alakokat: szeretőjét, Fiammettát, a dús idomú szárd takarítónőt,
Salvatore Sabbiót, a vak (s néha mégse vak) festőt, az isteni sugallatok
közvetítőjét, Ippolitót, a milánói műkereskedőt, Giardino első műveinek
megrendelőjét Fehér Béla a látszólag egymástól független történetekben - a
triptichon egyes részein - úgy képes felvillantani a világ csodálatos
összefüggéseit, hogy végül valóban nem tudjuk: regényt olvasunk? filmet nézünk?
festményekben gyönyörködünk? Vagy ott vagyunk mi is, benne a történetben, a
halált kicselező rákosok vagy a rémbanyával viaskodó vitézek között, s
Rákóczival Rodostóban, ott, ahol a levegő szagát soha meg nem szokod, oszt
minden tavasszal a télbe sírod magadat?