Sajnos az a fordítás, amely viszonylag röviddel a film elkészülte után íródott,
s amelyből a magyar közönség megismerhette a művet, erényei mellett tele van
hibákkal. Számos kifejezést, utalást nem értett a szövegíró, így azokat tévesen
interpretálta. Vagy csak egyszerűen nem izgatta magát. Érthetetlen például,
miért kellett a kókuszdió helyett - amellyel tudvalevőleg a lódobogást utánozzák
a filmben - tököt írni. Egyrészt szemmel látható, hogy nem tök van a lovasok
kezében, másrészt pont az a vicc, hogy a kókuszdió, a tökkel ellentétben,
ismeretlen volt a középkori Britanniában. Avagy mi, magyarok csak akkor
nevetünk, ha valami alpári poént hallunk? És a szinkron telis-teli van ehhez
hasonló, a Monty Python csoport stílusától teljesen idegen
szellemeskedés-merényletekkel. Egy másik példa: A Ni-lovagok díszcserje-ágyást
(shrubbery) kérnek Arthur királytól, ami csak az elmúlt évszázadokban lett a
tipikus angol kert ékessége. A szinkronban szereplő rekettyés viccesnek hangzó
szó ugyan, csak éppen a poén lényege vész el: a film játszódásának időpontjában
a díszcserje-ágyás még nem volt föltalálva. Súlyos visszaélés ez azzal a
ténnyel, hogy a magyar közönség túlnyomó részének nem volt módja
összehasonlítani a fordítást az angol szöveggel. Továbbá: ugyanazt az angol
színészt nem minden jelenetben ugyanaz a magyar kollégája szinkronizálja, s
fordítva: egyazon magyar művész hol ennek, hol annak az angol szereplőnek
kölcsönzi a hangját. Azaz: a szinkron készítői egész egyszerűen nem ismerték
fel, az öt színjátszó Python-tag közül éppen ki látható a vásznon. Szakmai csőd.
Pedig elég karakteres arcuk van. Hála szerénységünknek, végre itt az első
hiteles, Python-hű magyar fordítás. Jó szórakozást kívánunk Önöknek, mégpedig
hajjaj! Galla Miklós