Günter Grass 1999-ben kapott irodalmi Nobel-díjat, s 2002-ben megrázó
kisregénnyel, egyes kritikusok szerint életműve egyik legkiemelkedőbb darabjával
hálálta meg a kitüntetést. Óvatos, tapogatózó lépésekkel, mint a rák közelít meg
egy második világháborús tabu témát: a német lakosság, a keleti területek
menekültjeinek egyik nagy tragédiáját. Az évtizedekig agyonhallgatott esemény
1945. január 30-án történt, ekkor süllyesztette el egy szovjet torpedó Danzig
közelében a Wilhelm Gustloff-ot, amely főleg asszonyokkal és gyerekekkel a
fedélzetén biztonságos kikötő felé tartott. Az áldozatok számát kilencezerre
becsülik. Grass mégsem pusztán dokumentumregényt írt. Több síkon futtatja a
cselekményt, egyik főszereplője Paul, a menekülő Tulla Pokriefke fia, aki a
tragédia éjszakáján született. Az ötvenes újságíró kötelességének érzi, hogy
felidézze a történteket, emléket állítson az áldozatoknak, az őszinte ki- és
megbeszélés eszközével vegye fel a harcot az ifjú neonácikkal, akiknek egyik
honlapján a tulajdon fia nevével is találkozott. A jegyzeteket Magyar István
írta.