Egy kisregényt és két elbeszélést tartalmaz az elsőkönyves szerzőnő kötete. A
Jozefa és az Egyszer van egy-egy öntörvényű nő szenvedélyes, különleges sorsa
Bíró Kriszta friss eleven, senkiével nem rokonítható, egyéni fordulatokkal teli,
eredeti stílusában. A műbútorasztalos szintén egy elsöprő szenvedély története,
ezúttal a főhős férfi. Az első kötetes szerző korosabb kollegákat megszégyenítő
megfigyelőképességgel ábrázolja a szerelmi birtoklás tulajdonképpen züllesztő,
de kényszerű kompromisszumait. A három írás sokban különbözik egymástól,
világukban mégis számos közös vonás fedezhető fel. Mintha a műbútorasztalos Ede,
a falusi self made woman, Jozefa s a felnőtté váló Fellegi Jucika ugyanannak a
nagy családnak a tagja lenne. Mintha Jozefa közel száz éve játszódó
tanyasi-falusi története Jucika századközépi és Ede hatvanas-hetvenes évekbeli
budapesti sorsában folytatódna. Mintha a debreceni kaszinó, a franzstadti Futó
utca, a Podmaniczky utcai asztalosműhely, a budafoki közös udvar, a Debrecen
környéki birtok, a Gundel és a pesti belvárosi műterem egyetlen nagy terepasztal
helyszínei lennének, ahol keresztény-zsidó identitású kisemberek küszködnek
egymással, szűkebb és tágabb környezetükkel, a történelemmel. Leginkább persze
önmagukkal. Hajtják őket az elérhetetlennek tűnő, de így-úgy mégis beteljesülő
vágyaik. Boldog pillanatok, szépség és fájdalom keveredik mindegyik sorsban.