A francia köztársasági elnök egy hivatalos budapesti iskolalátogatás alkalmával
találomra kiválaszt egy magyar diákot, és meghívja, folytassa tanulmányait
Párizsban. A fiú, történetesen egy kedves, ámde linkóci srác, aki a gimnáziumi
évek során a lányok körében lényegesen emlékezetesebb sikereket ért el, mint
iskolai tanulmányaiban, beleértve a francia nyelvet. A tanárok tépik a hajukat,
miért éppen az iskola szégyenére esett a választás, de a fiú belevág a kalandba.
És elutazik Párizsba. Ebbe a vonzó magyar városba. Mert csak a szegény franciák
hiszik, hogy Párizs francia város. Ha átfutnák a magyar irodalmat,
művészettörténetet, film- és zenetörténetet, ők is sok helyen felismernék Párizs
levegőjét. A történet egy szórakoztató regénynek vagy filmnek is kiindulópontja
lehetne, de valójában a szórakoztató valóság része, amely néha jobb dramaturgiai
érzékkel formálja az életünket, mint a legjobb hollywoodi forgatókönyvírók.
Gyerekeim társaságából történetesen ismertem akkoriban ezt a kamasz fiút, aki,
azóta kollégám lett. Az a kedves, pimasz riporter a TV2-ből. Papp Gergő
története persze nem úgy folytatódik, mint egy hollywoodi vígjáték, bár
valószínűleg ott is arra futna ki a cselekmény, hogy a srác, csalódások,
megaláztatások, sikerek és persze diákszerelmek árán, felnőtté érik. Kepes
András