E. E. Cummings amerikai költő mondta, hogy a legelfecséreltebb nap az, amelyiken
egyszer sem nevettünk. Idézetválogatásunk célja, hogy ez többé ne fordulhasson
elő. (Bár nem a levitációról szól, alig lehet letenni.) Szeretne jókat
somolyogni, mosolyogni, kacagni, hahotázni, ne adj' isten röhögni? Ez a könyv
garantáltan erre való. És ha közben megtanul önmagán nevetni, sohasem marad
szórakozás nélkül (Shirley MacLaine). A nevetést - ami Norman Cousins szavaival
lelki kocogás - szavatolja az a néhány száz angol, amerikai, ír, ausztrál és
egyéb angolszász komikus, humorista, író, újságíró, és persze politikus, akiket
megidézünk. Nevesek és névtelenek, akik a falra írták vagy a világhálóba szőtték
poénjaikat a legkülönbözőbb témákról, vagy éppen téma nélkül. Hiszen ne
felejtsük el, hogy a nevetés visszafelé olvasva séteven. Ez ugyan egyáltalán nem
jelent semmit, de talán felvidít egy kicsit (Gene Perret). A könyvet egyszerre
végigolvasni kész agyhalál - akárcsak ha valaki egy ültő helyében végignéz három
futballmeccset, Erma Bombeck szerint -, ezért javasoljuk, hogy a mindennapi
derülés céljából a lakás egy üldögélésre alkalmas helyiségében tartsa kéznél.
Mert egy klasszikushoz hasonlóan ennek a műnek is vannak olyan passzusai,
amelyeket a vécén ülve kell olvasni ahhoz, hogy teljes töménységükben élvezni
tudjuk (Henry Miller James Joyce Ullysseséről).