Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli
sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy
regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek
nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első
könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény
elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen,
de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen
elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de
gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem
a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen
azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár,
nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.