Egyszer, valamikor régen, amikor még Ramiz első bátortalan lépéseit tette ebben
az életben, elesett, és sírva fakadt, akkor felkaptam, magamhoz szorítottam, és
a gyerek megvigasztalódott, elfelejtette a fájdalmát... Azóta sok-sok lépést
tett az életben, de a felnőtteket, ha elesnek, nem könnyű felemelni...
Lépések... Hányféle lépés is lehet az életben?... - teszi fel az író apa nevében
a kérdést a negyvenéves azerbajdzsán szerző, Natig Raszul-Zade, és e sorok
egyúttal annak a regénynek a mottójául is szolgálhatnának, amelynek címe az első
gyerekkori botladozásokra utal, melyeket később a felnőttkori, de immár
végzetesen elvétett lépések követnek.