El Camino - Az út, ami hazavisz A TRILÓGIA ELSŐ KÖTETE! Akik túlélték a halál
pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük.
De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg - akkor általában
már késő. Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét -
még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt...
Megismerhettem a lényeget. Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett
belőle. Egy olyan bűnért, amit nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam,
nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem
minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda,
és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más
meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája. SÁNDOR ANIKÓ
eredetileg újságíró, akinek élete akkor vett nagy fordulatot, amikor 2011-ben
végiggyalogolta a 800 km-es zarándokutat. Hazatérve hátat fordított addigi
életének, azóta 16 könyve jelent meg a világ közeli és távoli pontjaira megtett
külső-belső utazásairól, amelyek középpontjában mindig az emberi lélek áll.
Éppen a városi buszra szálltam fel, a sofőr mögött kaptam helyet, és amikor
elindult, kinéztem az ablakon, felfelé, oda, ahová egy magasabb intelligenciát
képzelünk, és azt kérdeztem: mire volt jó ez az egész? Miért szenvedek,
ahelyett, hogy élvezném az utat? Miért kellett találkoznom ezzel a fiúval? És
akkor váratlanul az történt, hogy válasz érkezett. Nem mennydörgés vagy
villámlás formájában, nagyon csöndes volt a válasz. Mintha valaki szelíden
diktálna egy szöveget, úgy jött. Azért, hogy emlékeztesselek, az igazi szeretet
olyan, mint amit most érzel. Amikor a másik ember fontosabb, mint te. Mikor
szerettél így utoljára?