Kishibbant és a satnya pagony Van két, közel azonos korú ember, Tunyogi László
és László Attila. Már megették kenyerük javát, hasonlóan látják a világot. Hogy
milyennek? Az egyik szavakat keres hozzá, hogy elmondja, a másik hangokat. A
szerző, Tunyogi László valahogy így: ?Hogy volt-e, vagy nem volt, s ha volt is,
így volt-e, vagy nem így volt - azt döntse el a Sápadtarcú Álmélkodó Utókor.
Történt pedig, hogy a szögletes erdőben, akarom mondani ebben a kutyákrágta
lepényforma gödörben, amit medencének is mondanak magasabb körökben - pedig
kifolyik abból minden, amit beletesznek -, volt egyszer egy satnya pagony.
Furcsa hely ám ez. Mert minél nagyobbnak akarják látni, akik benne laknak, annál
kisebbre zsugorodik. Abban a pagonyban élt egy rakás túlfújt gumitörpe
spermicsek. Róluk lesz szó.? László Attila eredeti dallam- és harmóniavilága nem
csupán hangulati háttér. Nem is csak kiegészítő dekoráció. Nem is ?zenei
aláfestés? - ahogy mondani szokták. Nem. László Attila kiemeli, keretbe
foglalja, összeköti a mese elképzelt valóságának izgalmas pillanatait, ezáltal
olyan hamisíthatatlan, egységes mikrokozmoszt teremt, melyben könnyedén
ráismerhetünk saját, mindennapi élményeinkre, tapasztalatainkra, helyettünk is
kifejezi legszemélyesebb érzéseinket. Mindehhez csupán annyit kell tennünk, hogy
a mese szövegében jelzett részeknél telefonunk segítségével egyenként megnyitjuk
a QR-kódokat.