Charlotte ?Ez itt az egész életem? - mondja Charlotte Salomon 1942-ben, miközben
átnyújt bizalmasának egy képekkel teli bőröndöt, életműve legjavát, pedig
huszonöt éves még csupán. Az élete azonban egy gázkamra felé tart, és ott
nemsokára véget is ér. Megmaradni csak a képek maradnak, azok pedig - illetve
ihletésükre most az új Foenkinos-regény lapjai - erőteljes színekkel és
kendőzetlen őszinteséggel beszélik el Charlotte történetét. Gyerekkorát a húszas
évek Berlinjében, anyja korai, tragikus halálát, családjához való furcsa
viszonyát, belépőjét a berlini művészkörökbe, akadémista éveit és pályakezdését.
Majd pedig: menekülését a nácik elől Dél-Franciaországba, a háborús
hányattatások közepette is felcsillanó remény és szerelem pusztulás előtti
utolsó, rövid időszakát. ?Úgy éreztem, muszáj soronként írnom, hogy levegőhöz
jussak? - szól ki az olvasóhoz furcsa, ám annál látványosabb nemzetközi sikerű
regényéből a nálunk eddig jobbára inkább vidám könyvei alapján jól ismert
francia szerző. Annyi bizonyos, hogy ez a könyv nem csupán egy rendkívüli nő
nagyszerű portréját, egy tragikus sors markáns ívét tárja elénk, hanem egy
nyomozás torokszorító történetét is.