Felkelés Auschwitzban 1944. október 7-én felkelés tört ki a megsemmisítő
táborban, és a Sonderkommando tagjai vettek részt benne. A reménytelen
hősiességnek ezt a megnyilvánulását még soha nem dolgozták fel. Ezt a hiányt
pótolja Gideon Greif professzor (Könnyek nélkül sírtunk), az auschwitzi
Sonderkommando kutatója. Attól kezdve, hogy létrehozták az auschwitzi lágert,
amely eredetileg nem megsemmisítő, hanem fogolytábor volt, jó néhány sikeres
szökést végrehajtottak az ott raboskodók. Auschwitz II-nek, azaz Birkenaunak
viszont csak egy célja volt: a zsidók minél gyorsabb és hatékonyabb
megsemmisítése. Innen soha senki nem tudott megszökni, pedig sokan próbálkoztak
vele. Résztvevők és szemtanúk vallomásai és különböző, köztük német feljegyzések
világítják meg, hogyan léptek kapcsolatba a két külön táborban őrzött foglyok,
hogyan vitatták meg és halasztották el többször a felkelést, főleg az Auschwitz
I foglyai hatására, és hogy milyen szerepet játszottak az Union Gyárban dolgozó
fiatal nők. Megtudjuk, kik vettek részt a felkelésben, hogyan végeztek velük a
németek, és milyen következményekkel járt az akció. Egyetlen dolog nem fog már
soha kiderülni, és elképzelni is alig tudjuk, hiába olvassuk el Gideon Greif
könyveit vagy nézzük meg a Saul fiá-t, Jeles László Oscar-díjas filmjét: hogy az
agyonhajszolt, lelkileg megtört, reménytelen helyzetben levő rabok honnan vették
a bátorságot, hogy szervezkedjenek, fellázadjanak és harcoljanak.