Metasztázisok Világok, műfajok és nyelvek találkozása a boncasztalon. Darabjaira
szedett mindennapok, felaprított valóság. A szilánkokra törő véges élet roncsai
között elszabadult, osztódó szavak burjánzása. A képzavar ebben a költészetben
maga az esetlegességétől megfosztott, nyelvileg létező világ. Részletek,
közönséges apróságok és a bennük mozgó halál, a bennük lötyögő élet. Néhány
slukk, néhány korty. Abból a pozícióból, ahonnan Horváth Eve tekint a világra,
ahogyan ő látja azt, látható a világ abszurditása: esendősége, véges,
kiszámítható alacsonysága és az abban rejtőző fenséges, hősies, megkönnyezendő.
A halandó ember, ahogyan veszt és elveszít, a halandó ember, ahogyan győz,
megmarad, túlél. Gyászmunka-öröklét, megváltás a kertben, a konyhában, az autó
hátsó ülésén, a múltban és sehol. Horváth Eve harmadik kötetében a veszteség, a
gyász burjánzó rétegei között a csoda nyílik, ott a fény, az emberben lévő
emberen túli, ott van valami, ami miatt mégiscsak lehetséges, kell és jó is
élni. Horváth Eve költői nyelve okos, reflektált, ám mégis nagyon lírai, és
ebben az állandó feszültségben kegyetlenül őszinte, megrázó. Mesterházy
Balázs Idézet a kötetből: minden össze van keveredve. a metasztázisok
ellehetetlenítik a bolygót, bellum omnium contra omnes, rosszindulatú
sejtburjánzás, egyre csak növekszik a világdaganat.