A Balaton-felvidék tájba simuló népi építészete A táj különleges, varázslatos,
természeti, történelmi értékek hordozója. Arcának változásait, sokféle vonását a
felfedezés élményét kínálva hozza közel az építész író és a festőművész. Szó és
kép kiegészítik, megerősítik egymást, egyszerre nyújtják a látványt és a
képzeletet megmozgató építő ékkövek formagazdagságában való elmerülés
lehetőségét. Krizsán András szavai képeket varázsolnak elő képek nélkül, Somogyi
Győző keze nyomán pedig úgy telik meg élettel a táj, hogy megszólal szavak
nélkül is. Kettejük összefogásából különös, egyedülálló élmény birtokosává lesz
az olvasó. Érzékelheti a hegykoszorúk övezte medencék békéjét, a bazaltorgonák
fenséges kötegeit, a kőtenger szeszélyes formáit, a színek változatosságát, a
titokzatos ködöket, az eső áztatta tájban a felragyogó napfényt és nyomában a
derűt. Szeme előtt nőnek ki, emelkednek a magasba a templomok tornyai és a házak
különleges szépségű kéményei. A szerzőpáros együtt bírta szóra ezeket a tájba
simuló hajlékokat, lakóházakat, szőlőbeli épületeket, kibontották a látványt,
megmutatták a táj, a hely arcát a benne élő ember szellemiségével, rávilágítva a
sokszorosan szoros kötődésre a természethez, benne az épített környezethez, vele
a múlthoz, az élet szolgálatához. Itt nem szabad sietni, itt szemlélődni,
elmélkedni kell, megmerítkezni a szépségben, a csodában, a kövekbe zárt múltban,
gondolkodni az értékek továbbörökítésén. Az olvasó kezébe mindezekhez
vezérfonalat ad a könyv, de ugyanakkor technikai-technológiai gyakorlati
útmutatót is az értékek megőrzéséhez úgy, hogy azok az építészeti kultúra eleven
emlékei lehessenek. Értékmentés és értékteremtés egyszerre. S. Lackovits Emőke