Levelek Kr. e. 49-45. Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106-43) szónok, politikus,
ügyvéd Arpinumban (ma: Arpino) született, de családjával már fiatalon Rómába
költözött. Lokálpatriotizmusa identitástudatának egyik jellegzetes vonását
képezte, amelynek megfelelően mindig azt hirdette, hogy valójában két hazája
van: szülővárosa és a birodalom fővárosa. Ügyvédi működésének köszönhetően hamar
nagy népszerűségre tett szert, ami segítségére volt abban, hogy homo novusként
eljusson a hivatali ranglétra legmagasabb fokára: Kr. e. 63-ban consul lett.
Egész életében a köztársaság védelmezőjeként tekintett saját magára, politikai
jelszava a concordia ordinum (a rendek egysége) volt, miszerint a senatori és a
lovagrend összefogásával szükséges megvalósítani Rómában azt a társadalmi
egyetértést, amely a köztársaság válságát megoldhatja. A polgárháború idején
Caesar és Pompeius közül az utóbbi mellé állt. Ebből az izgalmas, eseménydús
időszakból származnak azok a levelek, amelyek jelen kötetben olvashatóak. A
politikai válság miatt nehéz helyzetbe került Cicerónak ráadásul súlyos
magánéleti gondokkal is meg kellett küzdenie: Kr. e. 46-ban, több mint harminc
év házasság után elvált feleségétől, egy évvel később pedig elveszítette hőn
szeretett leányát, Tulliát. Milyen lehetett valójában az a Marcus Tullius
Cicero, aki a mai napig meghatározó alakja Róma történetének? Ennyi évszázad
távlatából nehéz lenne a kérdésre válaszolni. Megőrzött leveleinél talán semmi
sem nyújthat hűségesebb képet arról, miként élte meg sikereit és kudarcait. A
Cicero: Levelek első kötete Havas László és Óbis Hajnalka fordításában 2021-ben
látott napvilágot, és a Kr. e. 45-44 közötti időszak leveleit adta közre. Jelen
kötet az ezt megelőző időszak (Kr. e. 49-45) levelezését tartalmazza