Mert a Csodának nincsen párja ?Az Ady verseket, mint tudod nem én írtam, a
Márffy képeket, mint tudod nem én festem ? de irtózom már mindég olyan várakból
tekintgetni a nagyvilágba ? ahol legjobb óráimban is csak nemes apród
vagyok.?Boncza Berta, Csinszka (1894?1934) különleges teremtés volt, aki
világéletében többre vágyott az apródszerepnél. A magyar és svájci leánynevelő
intézetekben nevelkedő, de a családi és társadalmi konvenciók ellen lázadó
fiatal lány kezdettől fogva művészi karrierről álmodozott. Levelezett költőkkel,
köztük Ady Endrével, járatta a Nyugat című folyóiratot, francia és német
irodalmat olvasott. Sokoldalú tehetséggel áldotta meg a sors, a művészet számos
területén kipróbálta magát. Rajzolni tanult, verseket, novellákat, szépirodalmi
igényű leveleket írt, lelkesedett a fotográfiáért. Szépsége, érzékenysége,
tehetsége sokakat megérintett és megihletett. Felesége és múzsája lett Ady
Endrének, majd később Márffy Ödönnek, azonban ő nem érte be ennyivel, ?saját
jogán? akart művész lenni, és maradandót alkotni. Kéziratai sokáig fiókban
maradtak, verseit először csak 1931-ben jelentette meg.A Mert a Csodának nincsen
párja című kötet Csinszka jelenleg fellelhető összes versét gyűjti egybe. Az
1931-ben közzétett első és egyben utolsó verseskötetéhez képest ? Csinszka
közgyűjteményekben található levelezésének, memoárjainak és a korabeli sajtónak
az áttekintésével ? újabb és újabb, eddig ismeretlen szövegek kerültek elő. E
könyvben a diáklány, majd feleség, múzsa és költő verseit, rajzos kéziratait,
versben megírt üzeneteit, leveleit olvashatjuk, számos, máig kiadatlan
költeménnyel együtt.