A francia történelem híres és hírhedt kulcsfigurája volt. Kalmár pápák rokona,
a cselszövő, méregkeverő Olasz Nő, a nagypolitikai ármánykodás importált
nagymestere, a Szent Bertalan-éji tömegmészárlás spiritus rectora, a
hideg-rideg, de féltékeny némber, a gyermekei halálára spekuláló, kőszívű anya,
a hatalmi téboly megszállottja... Így szól, így rögződött az alakját körbeingázó
négy évszázados legenda... Francis Watson, a kitűnő angol történész könyve e
legenda hátterét kutatja és tárja föl olvasmányosan a XVI. századi francia
történelem avatott ismerőjeként. Carlyle és Macaulay nyomdokain haladva őt sem a
százaz tények érdeklik, hanem az események mögötti élet, a történelmi
dokumentumokból feltárható jellemrajz. A rettegve gyűlölt királyné igazi
portréja rajzolódik ki előttünk, egy nagy formátumú reneszánsz antihős képmása.
Akire talán Montaigne, híres kortársa is gondolt, mikor így elmélkedett
szkeptikusan, cinikusan: Minden társadalomban vannak szükséges, de hitvány és
fertelmes hivatások: ezeket bűnök ötvözik, de oly szükségesek, mint bizonyos
mérgek az emberi szervezet karbantartásához - de -, bízzuk csak gyakorlásukat
erősebb idegzetű és kevéssé válogatós polgártársainkra, akik becsületüket és
lelkiismeretüket szívesen feláldozzák, mint ama régiek, akik vérüket áldozták a
haza üdvéért...