?Ez a kötet ?A magyar régészet regénye? és az ?Évezredek hétköznapjai?
testvérkönyveként tudós szakemberek írásai révén egy olyan szédítő arányú és
iramú utazásra viszi az olvasókat, amelynek állomásai időben sokkal távolabb
esnek egymástól, mint térben. Tizennégy szerzője ugyanis ? valamennyi kiváló
tudományos kutató a maga témakörében ? a hazai föld múltjából idéz fel különféle
kultúrákat, népeket és korokat, hol régészeti kutatások, leletek, hol pedig
történeti forrás értékű krónikák és oklevelek adatainak segítségével. Ez az
utazás, amelyre a legilletékesebbek kalauzolásával indulunk, a kőkorszakban
kezdődik, a Balaton-felvidék piros festéket bányászó ősembereinek körében, s
innen közeledünk korunk felé a Tisza melléki újkőkorszaki telepek érintésével.
Ezután megismerkedhetünk Velemszentvid bronzkori városával, a gorsiumi ásatások
eredményeként körültekinthetünk a római császárkultusz pannóniai központjában,
majd tanúi lehetünk annak, hogyan lehet szóra bírni egy limes-menti, iráni nép
nyomait. Igen érdekes problémákat vet fel az az írás, amely Pannónia
népvándorlás kori sorsának gazdasági és kultúrvívmányainak továbbélési
lehetőségeit vizsgálja, valamint az, amely a bizonyos fokig ma is titokzatos és
feltételezésekre késztető avarság történetével és csoportjaival foglalkozik a
hajdani temetők és ritka telepek tanulságai alapján. Külön ki kell emelnünk azt
a tanulmányt, amely a lékelt koponyaleletek és széles körű adatok elemzése révén
következtet a honfoglaló magyarság sokrétű és bonyolult lélekhiedelmeire ? nem
utolsósorban azért is, mert olvasása közben részeseivé válhatunk egy igen
hajlékony és pontos gondolatmenet eleven áramának. Ugyancsak sok izgalmas
információt ad azoknak, akik érdeklődnek a honfoglalás kora iránt, a szabolcsi
földvár ásatási eredményének összegzése, továbbá az az írás is, amely elvezet a
középkori lovagok nehéz fegyverzetéig. A középkorral különben több írás is
foglalkozik, közülük kettő már a török hódoltság korának némely eseményéről is
tájékoztat, egy pedig egyetlen vár sorsa kapcsán a török csatározások másfél
évszázadának legfontosabb mozzanatait eleveníti fel. A könyv utolsó ? és a
többihez viszonyítva rendhagyó ? írása egy interjú, amely egy kevéssé ismert
tudományra, illetve művészetre, még pontosabban annak növekvő hírű mesterére
hívja fel a figyelmet a régi koponyák alapján való arcrekonstrukció, amelynek
tudományos hitelességét hovatovább már a legádázabb kételkedők sem vonhatják
kétségbe.