Az ukrán válság nem Oroszország egyoldalú és váratlan akciójával kezdődött.
Moszkva még csak nemzetközi joggal ellentétes illegitim követelésekkel sem állt
elő. Az ukrán konfliktus úgy kezdődött, hogy az Egyesült Államok, a NATO és az
EU közös erőfeszítéssel kísérletet tett Ukrajna kiszakítására Oroszországgal
fenntartott természetes kapcsolatrendszeréből, amely történelmi alapokon és
mélyen gyökerező közös kultúrán és valláson alapult. A Nyugat felelőtlen
vakmerőséggel tett kísérletet arra, hogy Ukrajnát a saját érdekszférájába
kényszerítse. Moszkva már a 2000-es évek elejétől kezdve világossá tette, hogy
Ukrajna integrációját a NATO-ba nem tudja elfogadni, mert azok alapvetően sértik
nemzetbiztonsági érdekeit. A washingtoni neokon döntéshozók ignorálták ezeket a
figyelmeztetéseket, amelyek nem Oroszország terjeszkedési igényeit, hanem
alapvető biztonsági érdekeit fejezték ki. Azok az amerikai diplomaták, akik
végül az ukrajnai válságot kiváltó intézkedéseket meghozták, súlyos szakmai
hibát követtek el, amikor nem mérték fel helyesen, mi lesz az általuk kiváltott
konfliktus következménye. Ukrajna felfegyverzése, továbbá az ukrán haderő
kiképzése és modernizálása nem lesz képes kikényszeríteni, hogy Oroszország
mondjon le alapvető biztonsági érdekeiről. A modern fegyverek tömeges
megjelentése Ukrajnában csak tovább élezi a konfliktust, és még több szenvedést
okoz az ukrán népnek. Ukrajna életbevágóan fontos Oroszország szempontjából,
ugyanez Washington és az EU vonatkozásában nem mondható el.