Szerző: Gyáni Gábor Osiris Kiadó, 2020 Történész ritkán szánja rá magát, hogy
számot adjon arról: mit miért csinál, és mi képezi szakmai tevékenységének az
elvi alapját. Magyar történetíró pedig kivált nem szokott kötélnek állni, hogy
színt valljon elvi és módszertani kérdésekről. Az ilyen tudást külföldi
forrásokból szokás nálunk beszerezni. Az talán némileg még érthető is, hogy a
19. század végén, amikor a magyar történetírás szakszerűsödésének még csak a
kezdetén tartott, idegenből fordított munka töltötte be ezt a szerepet. Annál
meglepőbb, hogy érdemben azóta sem sokat változott a helyzet ezen a téren. A
történetelmélet ma szinte a virágkorát éli a nagyvilágban. Ennek a nem
szubsztanciális, sokkal inkább analitikus történetfilozófiának a hatása érződik
e könyv gondolati felvetéseiben és érvelésmódjában egyaránt. Nem történészeknek
szóló tanmese ez arról, hogy hogyan kellene a történelmet írniuk, hanem puszta
elmélkedés arról, hogy mit csinálnak, amikor írják a történelmet. Azokkal a
történész körökben ritkán tudatosított elvi kérdésekkel foglalatoskodom ebben a
munkámban, melyek ismerete nélkül is lehet történelmet írni, de talán nem árt
tudni a létezésükről, mivel láthatatlanul is ott munkálnak minden egyes
gondolati rezdülés és minden egyes leírt mondat mögött. A dolgot kibeszélve akár
még jobb történelem is kikerülhet a történész műhelyéből. A kötet adatai: Kötés:
keménytáblás Megjelenés éve: 2020 Terjedelem: 464 oldal